Családi találkozó Milton Keynes-ben

Képzeljétek el, rengeteg itt a magyar Milton Keynes-ben és a környékén. Anyáék csatlakoztak egy csoporthoz, akik havonta egyszer összejönnek és gyerekdalokat, mondókákat tanítanak a gyerekeiknek. Azt gondolták engem is érdekelni fog. HÁT NEM TUDJÁK, HOGY MILYEN KICSI VAGYOK???? Nem tudok, még ülni sem, nem hogy énekelni!!!!!

Tudom én miről szól ez az egész! Ők akarnak ismerkedni! Azt hitték átverhetnek, de megmutattam én ám nekik. Tüntetőleg végig untam az egészet! Egy jó képest se tudtak rólam csinálni! Hi-hi-hi!

Anya azt hitte, majd én is akarok ismerkedni! RÁADÁSUL EGY LÁNNYAL?!?!?!?!

Aztán jött egy csiklandozós mondóka. Nem gondolta ezt komolyan! :P

És meg is forgatott! Nem hagytam magam! Egy mosolyt se nekik!

Apának se!

Találkozás a nagyszülőkkel

Karácsonykor meglátogattak az anyai nagyszüleim. Jó fejek voltak, hozták otthonról rengeteg ajándékot, anyának sok csokit, hogy tovább hízzon, nekem sok rágható apróságot. Bár nem biztos, hogy minden rágható, de én azért megkóstolok mindent! :D

Első találkozás a nagyapámmal: (Igen érdekes élmény volt! Akkora a tenyere, mint az én egész fejem, látjátok? ) :D

És jött a nagymamám, aki el se akart engedni, feszt kézben voltam és puszilgatott!!!

És egész este csak bámultak és mondogatták, milyen szép vagyok, milyen nagy vagyok, milyen aranyos vagyok, meg milyen szép.... Én meg csak hallgattam.

Másnapra megszoktam őket. Nagyi folyamatosan puszilgatott és azt akarta, hogy nevessek. Megtettem neki. Végülis, anya is ezt csinálja folyton! Lassan már megszokom, hogy puszipárnának használnak! Mivel annyira nem volt ellenemre, adtam nekik néhány mosolyt:

 Aztán jött a búcsú pillanata és készített apa néhány "hivatalos" képet.